Mára egyre pontosabb képet kapunk a sugárkezelés immunrendszer-moduláló hatásáról, immunterápiával való kombinálhatóságáról, valamint a kezelés hatékonysága tekintetében szinergistának mondható hatásáról is.

Az utóbbi két évtizedben a kemoterápia és a monoklonális antitestek kombinációinak elterjedése nyomán javult a metasztatikus colorectalis carcinomában szenvedő betegek túlélése. Továbbra sem megoldott azonban azoknak a betegeknek a kezelése, akiknek betegsége az engedélyezett szerekkel szemben refrakternek bizonyul, vagy azokkal szemben intolerancia áll fenn.

Polyangiitisszel járó eozinofil granulomatosisban az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) kedvezőbb hatású, mint a placebo. A mepolizumab kínálta előny mind a remisszió indukciójában, mind a fellángolások kivédésében megmutatkozik.

A fertőzések átvészelése után tapasztalt, esetleges tumorregressziók leírása után William Bradley Coley („az immunterápia atyja”) munkásságára, a BCG sikeres alkalmazására, az interferonok és interleukinok felfedezésére térnek ki.

A kalcitonin gén-rokon peptid receptor-antagonista rimegepánt orális akut kezelésként alkalmazható azoknál a migrénes betegeknél, akik prevenciós célból CGRP úton ható monoklonális antitest-kezelésben részesülnek.

A kalcitonin gén-rokon peptid (CGRP) receptor-antagonista rimegepántnak a migrén akut kezelésében mutatott hatásossága és biztonságossága bizonyított. Nemrégiben a migrénes rohamok prevenciójának céljából alkalmazott rimegepánt hatásosságát és biztonságosságát vették górcső alá.

A vizsgálati eredményeket az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság idei kongresszusán mutatták be.

A mepolizumab-kezelés az asztma legsúlyosabb formája esetén is hatásos, mind az exacerbatios ráta, mint az orális kortikoszteroid-igény csökkenését tekintve, derül ki real-world vizsgálati eredményekből is.

Az atópiás ekcéma igen gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely az esetek jelentős százalékában már csecsemő- vagy kisdedkorban manifesztálódik. Patogenezisében a genetikai hajlam, immunregulációs eltérések, az epidermális barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. A betegség lefolyását, a klinikai tünetek fellángolását szignifikánsan befolyásolja számos külső és belső környezeti faktor, így hormonális, emocionális, éghajlati tényezők, infekciók, inhalatív allergének, kontakt allergének, bizonyos élelmiszerek.

Epileptológiai szempontból már kijelenthető, hogy sem az epilepszia, mint alapbetegség, sem annak gyógyszeres kezelése nem számít kockázati tényezőnek sem a Covid-19 betegségre való fogékonyságban, sem annak lefolyásában. Azonban a megfelelő D-vitamin-szint mindkét betegség szempontjából kívánatos.